Az Árpád-ház kihalása végleges? – A Croy-család eredetének kérdése

Az Árpád-ház kihalása mindannyiunk előtt ismert a középiskolai tankönyvekből: 1301-ben III. András király halálával fiúágon kihalt az Árpádok dinasztiája. A magyar történelemben következő uralkodók, Hunyadi Mátyást és Szapolyai Jánost kivéve, az Árpád-ház leányági leszármazottjai voltak. De akadt olyan család, amely szerint az Árpád-ház kihalása nem történt meg.

A Croy-család felbukkanása

Akad egy francia család, amely saját hagyományai szerint az Árpádoktól származik. A Croy, vagy Crouy névre hallgató, kiterjedt família (megtalálható pl. Crouy-Chanel, Croy de Hongrie néven is) címereiben vörös-ezüst sávokat használ, és korainak tűnő írott források alapján

a magyar királyi családtól eredezteti magát.

Már 1583-ban egy Pontus Heuterus Delfius nevű geneaológiával foglalkozó történetíró felfigyelt a rokonságra. A kiterjedt, de utóbb elszegényedett nemesi család egyes tagjai még a királyi trónra is pályáztak a Habsburgok ellen. Végül a magyar országgyűlés 1844-ben ismerte el és fogadta be őket a magyar arisztokrácia soraiba. A család egyik tagja, Crouy-Chanel Henrik Pécelen telepedett le.

Az egykori Crouy-ház Pécelen

Az általuk benyújtott iratokat azonban a korszakkal foglalkozó történészek a kronológiai okok miatt nem fogadták el hitelesnek. Wertner Mór, aki az Árpádok családjáról írt könyvében elutasítóan írt a rokonságuk lehetőségéről. Ám 1914-ben egy kevésbé ismert cikkében már sokkal megengedőbben fogalmazott.

Iratkavalkád a Croy-család körül

Mit is tartalmaznak a Croy-család iratai? Először is egy 1282-re keltezett irat említést tesz István hercegről, aki Franciaországból Velencébe ment, ekkor szerezte meg a Crouy-birtokot. Az ő fiát Andrásnak hívták, akit “velencei” jelzőkkel illettek. Az ő örökségét osztotta fel Félix és Márk, András 1278-ban kelt végrendelete alapján. Ez az András egyébként egy papnak állt, nem törvényes Péter nevű fiút is nemzett.

Tour du Treuil látképe, amelyet az oklevél szerint Félix és Márk osztott fel egymás között.

Márk 1284-ből egy iratot hagyott maga után, amelyben Andrást magyar hercegnek nevezte. Egy harmadik oklevélben Valois Károly (a Maurice Druon regényeiből ismert Charles de Valois) felesége, Anjou Margit állította azt, hogy Félix az unokatestvére. (Vagy legalábbis a rokona, a távoli rokonságot ugyanis gyakran nem részletezték a középkorban).

Az egyik irat beszámol Félix haláláról is, amelynek időpontja nem ismert, ugyanakkor megadja édesanyja, Cumana Sibilla nevét is.

Az Árpád-ház kihalása ennyi oklevél tudósítását követően tehát elvethető. Vagy mégse?

Mikor nem történt meg az Árpád-ház kihalása?

A legnagyobb gondot a fent említett személyek elhelyezése jelenti az Árpádok családfáján. A legkézenfekvőbb magyarázattal sokan próbálkoztak: az említett István nem más, mint II. András király utószülött fia, aki a velenceinek nevezett III. Andrásnak az édesapja. Csakhogy Utószülött István 1271-ben elhunyt, nem hagyhatott oklevelet 1282-ből. III. András pedig még magyar király sem volt, amikor 1278-ban a feltételezett fiai az örökségén pereskedtek.

Bármennyire népszerűvé vált ez az elgondolás egy időben, világos, hogy semmilyen alapja nincs.

A kronológiai problémák feloldására akadtak más vállalkozások is. Manapság a legnépszerűbb jelölt András herceg, II. András fia. Már az emlegetett Pontus Heuterus Delfius is tőle származtatta a Croyokat 1583-ban, az okleveleket kiegészítve azzal, hogy Cumana Szibilla apja Pietro Cumani egy velencei szenátor volt.

III. András Magyarországra jön a Képes Krónika miniatúráján (Wikipédia)

Ez manapság a legnépszerűbb magyarázat, amelyet egyébként a nemrég elhunyt Urbánszki László regényíró is felmelegített. Az egyik adat, amibe kapaszkodik ez az elképzelés, hogy

András herceg nem halt meg 1234-ben.

A vonatkozó orosz évkönyv ugyanis csak annyit ír, hogy Halics ostromát követően (amelynek András az édesapja, II. András által támogatott uralkodója volt), meghalt. Viszont évszámot nem ad meg hozzá. Ezt egészítik ki egy Bombardo (máshol Bernardo) Bempo nevű velencei családokkal foglalkozó olasz történetíró 1677-es munkájával, amelyben beszámol András meneküléséről és arról, hogy elvette Pietro Cumani velencei szenátor lányát.

A problémák nem tűnnek el

Csakhogy az elmélettel több gond akad. A hivatkozott orosz és ukrán történészek egyike sem ír András herceg megmeneküléséről, sem pedig velencei tartózkodásáról, legalábbis a magyar oldalakon megadott hivatkozásokban nem történik ez meg. Ráadásul a Bempo nevű történész könyve úgy tűnik nem létezik, ahogy Cumani nevű velencei szenátori család sem lelhető fel a város történetében. Ez nem azt jelenti, hogy a Croy-iratok feltétlenül hamisítványok lennének, hiszen a szenátorság az eredeti oklevélben nem szerepel. Ugyanakkor létezett egy Cumani család és egy Pietro Cumani 1209 és 1212 között, csak Padovában. András herceg sírját pedig azonosítani vélik a pilisi ciszterci apátság területén, azt pedig más okleveles forrásból biztosan tudjuk, hogy 1245-ben már elhunytként hivatkoznak rá.

A pilisszentkereszti apátság romja légifotón (Wikipedia-Civertan)

Érdekes tény, ami a legtöbb írásból kimaradt, hogy Tour de Treuil, amelynek felosztásáról 1282-ben rendelkezik az oklevél Márk és Félix között, létező helyiség. Ám az ott elvégzett dendrokronológiai vizsgálatok szerint az építkezéshez felhasznált fa 1375 körül lett kivágva, ami nem erősíti a Croy-oklevelek hitelességét.

További megoldást jelentenek más Árpád-házi szereplők bevonása a történetbe. Jean Scohier, pár évvel Pontus Heuterus Delfius után, 1589-ben azt feltételezte, hogy a Croyok IV. István királytól (1163-1165) származnak aki Franciaországba menekült. Tudjuk azonban azt, hogy IV. István Zimonyban halt meg, és Székesfehérvárott temették el. Valószínűtlen, hogy a leszármazottjai száz évnél is idősebb kort értek volna meg.

Az Árpád-ház kihalása mégis megtörtént?

Ritkábban kerül elő egy másik András herceg, mégpedig V. István fia. Ez az András herceg 1278-ban hunyt el, tíz évesen. A szerepe azonban olyan fontos volt, hogy 1290-ben egy ál-András herceg megpróbált III. Andrással szemben trónkövetelőként fellépni. (Végül Lengyelországba menekült, ahol utolérték és megfojtották). Szintén Andrásnak adta ki magát 1317-ben egy trónkövetelő, akit Mallorcán fogtak el.

További sorsáról nem tudunk.

Ami Croy-oklevelekkel összeköti, az egyrészt az István-András családi kapcsolat, másrészt András 1278-as halála. Lehetséges, hogy egy magát Andrásnak kiadó illető birtokszerzését, majd öröklését rögzítették az oklevelek.

A másik megoldást Bácsatyai Dániel vetette fel, Wertner Mór és Vajay Szabolcs nyomán. Wertner Mór vizsgálódásai közepette arra jutott, hogy a Croy család III. Béla Magyarországról elűzött öccse, Géza herceg leszármazottjai lehetnek. A szintén Amiens közelében birtokos, de a kora újkorban kihalt Rumbepré család szintén egy magyar őstől származtatta magát, akit Alexandernek hívtak és 1248-ban elkísérte Szent Lajos királyt a keresztes hadjáratára. Vajay Szabolcs utóbb talált egy bizánci forrást, amely beszámolt Géza herceg Alexiosz nevű fiáról.

Géza herceg fiait 1209-10-ben még II. Andrással szemben meghívták a magyar trónra, ám követségüket Spalatóban lefülelték a király emberei. Később, a keresztes hadjáratról visszatérő II. Andrást pedig meg is támadták. Az Alexiosz név Alexanderré válhatott a francia nyelvterületen, így a Croy család talán tőle eredhet. A végső szót lehetséges, hogy majd csak az archeogenetika fogja tudni kimondani.

(Az írás elkészüléséhez felhasználtuk a Monarchy blog az Árpádok-fiúága és a Croy-család a XXI. században című írását, valamint Bácsatyai Dániel: A 13. századi francia-magyar kapcsolatok néhány kérdése című, a Századok folyóiratban 2017-ben megjelent tanulmányát).

Érdemes elolvasniÖt alkalom, amikor másképpen alakulhatott volna a középkori magyar történelem